Az alábbi őzbak elejtésének történetét kedves olvasónk, Jankovich Tibor küldte meg szerkesztőségünknek.
„A születésnapi bakom története tavaly kezdődött, amikor az elsőt sikerült elejtenem a Dég és Vidéke FTK (Fejér megye) területén Pápai István hivatásos vadász kíséretében. A táj szépsége és Pisti közvetlensége nagyon megfogott, emiatt úgy döntöttem, hogy idén is visszatérek.

Ebben az évben már próbálkoztunk egyszer a dologgal, de sajnos bakot nem sikerült ejteni lővilágig, ezért befejeztük a vadászatot és úgy döntöttem, hogy próbáljuk meg majd egyszer hajnalban. Pisti azt mondta, hogy sok reményt ne nagyon fűzzek hozzá, mert korán mozdulnak és így nehéz sikert elérni, de bízva a jó szerencsébe megbeszéltük a találkozót szombat pirkadatra. Péntek este szinte alig tudtam elaludni, annyira vártam a hajnalt. Amikor megszólalt az ébresztő, szinte felpattantam és azonnal készülődni kezdtem.

Fél 5 – kor megérkeztem Pistihez, majd beültünk a jó öreg Nivába, és kimentünk a vadászterületre. Amikor kiszálltunk az autóból már erősen világosodott. A terv az volt, hogy a tarvágásokban lévő friss hajtásokat csipegető, még kint lévő bakok közül találjunk egy megfelelőt. 250 grammig voltam „hitelesítve”, az első daliával való találkozásra nem kellett sokat várni, jó negyed óra, 20 perc múlva meg is történt, de ez nagyobb volt, mint amekkorát szerettem volna. Így tovább indultunk, a csihatagok és a gazok takarásában nem láttunk semmit, ezért Pisti felmászott egy lesre, hogy körülnézhessen, majd kb. 5 perc elteltével szólt, hogy talált egyet. Azt mondta nagyobb, mint 250 gramm, hajtott a kíváncsiság, mondtam neki, hogy nézzük meg.

Bent állt az irtás szélén, így siettünk elérni, mielőtt beváltana az erdőbe. Amilyen halkan csak tudtunk iparkodtunk az irtásban a bak felé, szinte méterenként meg-meg állva haladtunk, figyelve, hogy mikor pillantjuk meg. Már majdnem feladtuk a keresést, amikor szóltam neki, hogy – állj meg, mert ott a bak! Ő hirtelen leguggolt és szétnyitotta a lő botot. A keresőtávcsőbe belenézve látta, hogy ez nem az a bak, amit ő látott, megnéztem én is és tetszett a trófeája, emiatt úgy döntöttem, hogy megpróbálom terítékre hozni, Pisti a bakot 250 gramm körülire becsülte, feltettem a fegyveremet a lő botra, és megcéloztam. Szólt, hogy várjak, amíg teljesen keresztbe fordul, de a bak nyíl egyenesen felénk tartott, néha meg-meg állva, csipegetve, míg körülbelül 15-20 méterre előttünk belépett egy gödörbe és nem láttuk a gaz takarásából. Figyeltük, hogy hol bukkan fel, a gazcsomó melyik oldalán. István óvatosan kihajolt a lő bot alól és a bak ebben a pillanatban szúrt ki minket. Pisti mondta, ha tudom lőjem nyakon, de nem mertem megpróbálni, a sok nagy takarás végett, nehogy sebzés legyen a vége, így vártunk, mi lesz a következő lépése. Pár perc múlva riasztva megugrott és elkezdett szaladni, kísérőm „rászólt” egyszer, majd még egyszer, mire úgy kb. 70-80 méter távolságra megállt a bak.

Megkérdeztem – Lőhetem?

Ő csak annyit mondott – Lődd!

Útjára engedtem a golyót, a becsapódás hangja és a találat jelzése mutatta, hogy jó helyre ment a lövés. A várakozás alatt rágyújtottam egy cigarettára, miközben a torkomban dobogott a szívem. Bő 5 perc elteltével elindultunk megkeresni a rálövés helyét, könnyen megtaláltuk, mert az elugrás helyén bő vér volt. A csapán elindulva 10-15 méter után megtaláltuk a már dermedt vadat. Töret átadás során jutott eszembe, hogy nekem ma van a születésnapom, így kívánni se tudtam volna szebb születésnapi ajándékot, mint ezt a szép (végül 200 grammos) erdei bakot.”

Forrás: Vadászlap