A hétvégi nagy kánikula (és még ami következni fog) nem csak az embereket, de a vadállományt is megviselte, megviseli.

Ahogy mi igyekszünk magunkat lehűteni, úgy a vad is hasonlóképpen cselekszik. Így előfordulhat, hogy azonos „fürdőhelyet” sikerül választanunk. Leginkább a vaddisznó az a faj, amellyel egyre gyakrabban osztozunk strandjainkon. Szintén a hűsítő habokra vágynak, ezzel nem kis riadalmat és feltűnést keltenek.

Ilyenkor fontos a vad túlélése és koncentrálásának szempontjából az itatók rendszeres friss vízzel való feltöltése. A természetes vízforrások, csatornák, árkok, stb. sokszor kiapadnak, így külső segítségre szorulnak. Megoldhatjuk ezt lajtos kocsival, vagy napelemes, esetleg szélkerekes kutak segítségével, ez utóbbiak esetében sajnos a rongálás és a nyomtalanul eltűnés esete hatványozottan fennáll. A lényeg a rendszeres ellenőrzés és utánpótlás, a poshadt vizet mi sem szívesen innánk meg, így a vad sem, ha még is rákényszerül, akkor komoly egészségügyi problémákat okozhat. Nem kell bonyolult, drága önitatókra gondolni, a legegyszerűbb kialakítású (félbevágott abroncs, agyaggal, geofóliával kibélelt itatógödrök, kiszuperált marhaitató, stb.) megteszi, csak legyen. A víz mellett lédús takarmánnyal (répaszelet, dinnye, stb.) is kedveskedhetünk számukra, ebben az esetben viszont figyeljünk rá, hogy az megfelelő minőségű legyen, nem-e rothadt, vagy penészes, és ne hagyjuk kint addig, hogy megerjedjen (senki sem akar ittasan tántorgó vadra vadászni). A só pótlásáról se feledkezzünk meg, a „gímes” területek későbbi sikerei, vagy azok elmaradása nagyban függhetnek ezen időszaktól, az állomány „jólététől”.

Az apróvadas területeken még inkább fontos a víz megléte, hisz a téli vadászatok eredményét a nyári időszak komolyan befolyásolja, főleg a mezei nyúl esetében. Lévén, hogy e faj viszonylag kis területen, pár hektáron éli le az életét (pláne a szaporulat, az néhány száz méteren belül), így fokozottan ki van téve a kiszáradásnak. A mezi nyúl vízszükséglete javát a táplálékból szerzi be, így ilyenkor minden elérhető módon (répaszelet, káposzta, stb.) biztosítsuk számára a lédús takarmányt, a szárnyas vadnak pedig az itatókat.

A felnőtt állatok viszonylag jól tűrik a meleget, ellenben a szaporulat, főleg az apróvadé kifejezetten rosszul, pláne, ha az hosszan tartó, ezért igyekezzünk vízszükségletüket mesterségesen kielégíteni.

Idén a korai nagy esőzések nyomán tekintélyes mennyiségű az erdőn, mezőn élő vérszívók száma. Az itatók mellett, a dagonyázni hajlandó fajok számára ezeket is töltsük fel, hogy legalább időszakosan védelmet nyújtson a sárréteg a szúnyogok és más kellemetlen rovarok ellen.

Forrás: Vadászlap